Civil repülésben melyik pilótát emelnéd ki, aki leginkább segítette munkád? 

Civil pilóták közül Matyikó Ferencet emelném ki, aki kivalló pilóta, és repülési stílusával segíti a fotós munkáját, legutóbb AS 350 Ecureuil típussal repültem vele az M6- os autópálya átadásakor.   

Jelenleg hány repült órával rendelkezel? 

2950 repült órám van, amivel világviszonylatban első légifotós vagyok. Második helyen egy japán légifotós áll, akinek 900 repült órája van.

A nyári időszakban mikor sok munka van, akkor hogyan telik egy munkanapod? 

Mikor a Balatonnál vagyunk, akkor reggel 7 - kor kelek, elmegyek vásárolni, majd reggeli készítés a csapatnak, délelőtti- délutáni repülések. A repülések során készített anyagok szortírozása a Légirendészetnek, Országos Rendőrfőkapitányságnak, MTI- nek. A válogatást követően elkészíteni a napi híranyagot az MTI számára, majd ennek elküldése. Természetesen itt külön kell választani az állóképet illetve mozgóképet. Általában hajnalban fejezem be a munkát, több alkalommal arra ébredek, hogy elalszom munka közben és rádőlők a billentyűzetre, ami sípolni kezd.  

Mivel a légifotós is emberből van, ezért jön a kérdés, hogy mikor szoktál pihenni, illetve Mi a hobbid? 

Az elmúlt húsz év alatt két alkalommal fürödtem a Balatonban, de akkor is csak azért, mert a pilóták azt mondták, hogy hagyjam abba a munkát. Természetesen nem panaszkodom, mert a munkám egyben a hobbim, repülők és fotózok, amit mindig is szerettem volna. Szabadidőmben gyakran főzők a pilótáknak, illetve barátaimnak. 

Mint azt tudjuk több kitűntetésben részesítettek, illetve különböző pályázatokon is nyertél professzionális, művészi fotóiddal, elismertek a szakmában? 

Én nem a szakmának dolgozom, hanem az embereknek, természetesen a sajtó fotópályázatokon többször nyertem, de Nekem az a lényeg, hogy az embereknek, nézőknek "elvigyem" fotók formájában azt, amit Én is láttam.  

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb, milyen kitűntetéseket, elismerések kaptál az elmúlt 20 évben? 

Minden munkámra büszke vagyok. A legbüszkébb arra vagyok, hogy közel 20 éve a légrendészettel dolgozom együtt, ahol befogadtak, illetve elfogadtak, barátságok alakultak ki. Számtalan elismerést kaptam: vörös iszap katasztrófa során nyújtott munkámért, sajtófotópályázat 2010 természettudomány kategória első díja, katasztrófavédelmi elismerések árvízi munkák során, miniszterelnöki elismerések, határőrségi elismerések, stb. A legbüszkébb arra vagyok, hogy szülővárosom Hatvan, elismerte munkámat, a polgármesterétől díszoklevelet kaptam.  

Az MTI mondhatni kirepített az állásodból, hogyan emlékszel vissza az elmúlt 26 évre? 

Az MTI - nél történő munka nem volt egyszerű menet, mint máshol itt is megkellett küzdeni különböző érdekcsoportokkal, de sokat köszönhetek Nekik, rangot, elismerést adott. Nem szabad elfelejteni, hogy 26 évet dolgoztam ott, sok jó emberrel találkoztam. 

Mi volt a véleménye az MTI vezetőségének, illetve kollegáidnak a légifotós tevékenységedről? 

Az MTI felső vezetése megértette a  munkámat,  csak a közvetlen főnökeimmel közép szinten voltak nézeteltéréseim. Mindig akarták tudni hová, merre repülünk. Bár többször elmagyaráztam, hogy egy állami, rendvédelmi szerv helikopterével repülők aminek úticélja, feladata mindig szolgálati titkot képez, ezért nem adhatok erre a kérdésükre választ. 

Az elmúlt évek alatt sem sikerült Nekik megérteni a munkádat? 

Az elmúlt években valahogy nem is akarták megérteni a munkámat. Én küldetésnek vettem amit csinálok. Amit mi látunk a magasból, mások is láthassák, ha a rendőrség ilyen gesztust tesz. Sok helyre eljutottunk naponta egy-egy repülés során. Sok képet adtam naponta az ország különböző részéről a magasból, leterheltem a számítógépes rendszert, meg a közszolgálatiságot rosszul értelmeztem, ebből eredtek konfliktusaim a középvezetőimmel. Ők úgy gondolták, hogy össze- vissza repkedek, amiért sokan irigykedtek rám, de nem láttak a „mélyére”.

Légifotós pályafutásodnak vége, vagy kaptál újabb felkérést? 

Rendőrökkel kezdtem mintegy 20 éve a repülést és szeretném velük is befejezni. Az MTI-nél csoportos leépítés során megszűnt a munkaviszonyom 2011 végén. Jó pár média megkeresett szívesen látnának a csapatukba. De volt más megkeresés is, köztük az ORFK részéről. Az ő felajánlásuknak nem tudtam nemet mondani. Repülhetek továbbra is, teszem amihez értek, a szakértelmemre szükségük van. Az ORFK munkatársa lettem és főfeladatom a légifotózás. A médiától sem szakadtam el. Az ORFK vezetése lehetőséget adott arra, hogy ha van időm és energiám, akkor a sajtó számára eljutathatom a publikus légifelvételeket, természetesen ingyen. Megoszthatjuk azokat az élményeinket a magasból a légirendészekkel, amit mi látunk, hogy mások is láthassák. Ez a mi kis légi közszolgálatiságunk, amelyben a rendőrség is segít. 

Készült: Hatvan, 2011-12-29

Készítette: Batki Zoltán